Ismerős az az érzés, amikor a szolgáltató által garantált gigabites net a nappali kanapén csak töredéksebességgel érkezik meg a telefonodra? Én is számtalanszor bosszankodtam ezen, amíg rá nem jöttem, hogy A láthatatlan sávszélesség nyomában: Így optimalizáld a lakásod hálózati infrastruktúráját az eldugott beállításokkal, amikről a szolgáltatók hallgatnak című kis saját kutatásom során mennyi mindent hagynak a gyári alapbeállításoknál a technikusok. Nem kell mérnöki diploma ahhoz, hogy kihozd a maximumot a meglévő eszközeidből, csupán egy kis kíváncsiság és bátorság a router adminisztrációs felületéhez.
Sokan elkövetik azt a hibát, hogy a szolgáltató által kapott eszközt érintetlenül hagyják. Ezek a dobozok úgy vannak beállítva, hogy a lehető legszélesebb körben kompatibilisek legyenek a legócskább régi eszközökkel is. Ez viszont azt jelenti, hogy a modern wifid a leglassabb láncszemhez igazodik.
A wifis kapcsolat nem egy cső, amin csak úgy átfolyik az adat. Ez egy folyamatos rádiófrekvenciás csevegés az eszközöd és a router között. Ha a környezeted tele van zajjal, a routered többet foglalkozik a hibajavítással, mint az adatküldéssel.
A legtöbb lakásban a 2,4 GHz-es sáv olyan, mint egy dugig telt autópálya csúcsforgalomban. Mindenki ezen a sávon osztja meg a netet, ráadásul még a szomszéd mikrója is bezavarhat.
Ezzel a pár perces módosítással drasztikusan javulhat a válaszidő és a stabilitás.
Ez a trükk nem a sávszélességet növeli, hanem az érzékelhető sebességet. A DNS szerver gyakorlatilag egy telefonkönyv, ami lefordítja a weboldalak nevét IP címekre. A szolgáltatók saját szerverei sokszor lomhák, vagy éppen adatokat gyűjtenek a böngészési szokásaidról.
Az eredményt azonnal érezni fogod. Az oldalak betöltése nem az adatletöltés sebességén akad fenn, hanem azon, hogy a böngésződ milyen gyorsan találja meg a szervert, amihez csatlakoznia kell. Ezzel a váltással a kattintástól számított válaszidő sokkal rövidebb lesz.
A modern routerek előszeretettel használják a "Smart Connect" vagy "Band Steering" elnevezésű megoldást. Ez azt hivatott elérni, hogy a router automatikusan döntse el, az eszközöd 2,4 GHz-en vagy 5 GHz-en kapcsolódjon-e.
Sokan azt hiszik, hogy a minél nagyobb csatornaszélesség mindig jobb. Bár a 80 MHz vagy 160 MHz valóban gyorsabb adatátvitelt tesz lehetővé, sokkal érzékenyebb az interferenciára.
Ez a leggyakoribb hiba, amit elkövetünk. A routerek nem szeretik a szekrény mélyét, a betonfalakat, és a nagy fém tárgyakat sem. A wifi jel gömb alakban terjed, tehát a legjobb helye a lakás közepén, egy magasabban fekvő polcon van.
A hálózati infrastruktúra nem egy beállítjuk és elfelejtjük kategória. A lakásod környezete változik, a szomszédok új routereket vesznek, te pedig új eszközöket vásárolsz. Időről időre érdemes ránézni ezekre a beállításokra, és finomhangolni őket a megváltozott körülményekhez. Nem kell hozzá informatikus végzettség, csak egy kis odafigyelés, és a neted úgy fog működni, ahogy azt a szolgáltató elvileg ígérte.