A legtöbb ember pánikba esik, ha a telefonja végleg beadja az unalmast, és semmi sem kapcsol be, de neked ez a pillanat az igazi szakmai kihívás kezdete. A fizikai adatbányászat a mikrochipek mélyén: Így olvasd ki közvetlenül az eMMC flash memóriát egy sérült okostelefon alaplapjáról forrasztás és ISP-programozás segítségével című írásommal most megmutatom, hogyan nyerheted vissza az elveszettnek hitt emlékeket. Itt nem a szoftveres trükkökön múlik a siker, hanem a precíz kézmozdulatokon és az elektronikai alapok biztos ismeretén.
Sokan azt hiszik, ha egy kijelző elsötétül vagy az alaplap halálos zárlatot kap, minden adat örökre elveszett. Pedig a memóriachip, azaz az eMMC, rendszerint sértetlen marad a legdurvább mechanikai sérülések esetén is. A célunk az, hogy megkerüljük a telefon processzorát és az operációs rendszert, és közvetlenül a tárolóra kössünk rá. Ezt hívjuk In-System Programming, vagyis ISP eljárásnak.
Ez a módszer igazi sebészi munka. Nem elég hozzá egy csavarhúzó, szükség lesz egy stabil kézre, mikroszkópra és némi bátorságra is, hiszen egy rossz mozdulat a chip végleges halálát okozhatja.
Mielőtt bármihez nyúlnál, szedd össze a felszerelést. E nélkül csak roncsolást végzel.
Az első nagy akadály az alaplapi kapcsolási rajz beszerzése. Szerencsére az interneten elérhetőek a legtöbb modell szervizkönyvei, ahol pontosan bejelölik az úgynevezett Test Pointokat. Ezek azok a pici rézfelületek az alaplapon, amelyek közvetlen összeköttetésben állnak a memória lábaival.
A legtöbb chipnek szüksége van néhány alapvető jelre az induláshoz, mint például:
Ezeket a pontokat kell megtalálnod a panelen. Gyakran a fólia alatt futnak, így előfordulhat, hogy óvatosan le kell kaparnod a zöld lakkréteget egy szikével, hogy a réz előbukkanjon.
Itt dől el minden. Az apró huzalokat a mikroszkóp alatt kell a kijelölt pontokra forrasztanod. A titok a kevés ón és a jó minőségű flux használata. Ha túl sokat viszel fel, rövidzárat csinálsz, ha keveset, nem lesz érintkezés.
Miután minden vezetéket a helyére rögzítettél, azokat a programozó adapter kivezetéseihez csatlakoztatod. Ellenőrizd többször is, hogy a polaritás és az elrendezés megegyezik-e a programozó szoftverében látott bekötési rajzzal.
Ha a hardveres rész kész, indíthatod a szoftvert a számítógépen. Ha mindent jól csináltál, a programozó észleli a memóriachipet. Ekkor következik a nyers adat olvasása.
Most már lementheted a chip teljes tartalmát egy úgynevezett dump fájlba. Ez tartalmazza az operációs rendszert, a rejtett partíciókat és a felhasználói adatokat tartalmazó userdata területet is.
A dump fájl még nem a fényképeid és üzeneteid halmaza. Ez egy bináris fájl, amivel a legtöbb operációs rendszer nem tud mit kezdeni. A fájlrendszert, ami általában EXT4 vagy F2FS, külön kell elemezned.
Szerencsére vannak olyan professzionális szoftverek, amelyek képesek a dump fájlokat beolvasni, és a bennük lévő fájlrendszert "mountolni", vagyis csatlakoztatni a gépedhez. Ekkor láthatóvá válnak a mappák, a galéria és az adatbázis fájlok, amikből a végleges adatok kinyerhetőek.
Tudom, az egész elsőre ijesztőnek tűnik. A fizikai adatbányászat egyfajta digitális régészet. Amikor egy teljesen halottnak hitt készülékből az utolsó fotó is előkerül, az a szakma csúcspillanata.
Persze előfordulhat, hogy a chip maga is hibás, vagy a titkosítás miatt a kivont adatokat nem tudod értelmezni, de ezek a buktatók hozzátartoznak a tanulási folyamathoz. A lényeg az, hogy ne kapkodj, és mindig tartsd tisztán a forrasztási felületet. A türelem itt nem csak erény, hanem a sikeres adatmentés záloga is. Ha megvan az alapvető felszerelésed és a technikai érzéked, a következő sérült telefon már csak egy újabb érdekes kirakós lesz számodra.