A legtöbb ember még mindig böngészőbe menti a jelszavait vagy rosszabb esetben egy Excel fájlban tárolja a kriptotárcái kulcsait, miközben az interneten mindenki a biztonságáról beszél. Én is régóta kerestem a tökéletes megoldást, ami nemcsak biztonságos, de teljesen elszigetelt is, így született meg a saját, monitor nélküli kripto-bunkerem, egyedi hardveres jelszókezelő és titkosított adatbázis megvalósítása elszigetelt mikrokontrollerrel. Nem kell hozzá mérnöki diploma, csak némi kitartás és a megfelelő alkatrészek, amikkel végre nyugodtan aludhatsz éjszaka.
A legnagyobb veszélyt manapság a keyloggerek és a távoli hozzáférést biztosító kártevők jelentik. Ha a privát kulcsaid egy olyan eszközön vannak, ami rá van dugva a netre, az csak idő kérdése, mikor bukkan rá egy ügyesebb bot. A megoldásom alapja az air-gap elv, vagyis a fizikai elkülönítés.
Amikor egy mikrokontrollert használsz jelszótárolásra, az eszközöd soha nem látja a nagyvilágot. Nem érhető el wifin, nem futtat operációs rendszert, ami vírusos lehetne. Csak egy célhardver, ami arra vár, hogy bepötyögj egy mesterkódot.
Nem kell túlgondolni a beszerzést. A legtöbb dolog egy átlagos hobbielektronikai boltban elérhető.
Az egész szerkezet annyi áramot fogyaszt, hogy egy egyszerű powerbankkal hónapokig elmegy. Mivel nincs benne vezeték nélküli modul, a fizikai hozzáférés az egyetlen módja a feltörésnek.
A biztonság nem a hardveren, hanem az algoritmuson múlik. Az adatokat AES-256 titkosítással érdemes elmenteni az SD kártyára. A mikrokontrolleren futó kódnak csak a mesterkulcs beírása után szabad elérhetővé tennie a titkosított adatbázist.
Ha valaki ellopja az SD kártyát, csak egy értelmezhetetlen adathalmazt lát. Ha ellopja az eszközt, a kódod nélkül szintén nem ér vele semmit.
Amikor bekapcsolod az eszközt, az nem csinál mást, mint felkéri a felhasználót a kódra. Ha a kód helyes, a mikrokontroller kinyitja az AES titkosítást és megjeleníti a kért adatot.
Sokan tartanak attól, hogy egy ilyen eszköz macerás, de valójában pont olyan, mint egy hardveres pénztárca. Amikor szükséged van egy jelszóra, rákötöd az eszközt a számítógépedre. A rendszer billentyűzetként (HID) ismeri fel, így a gép nem tudja, hogy egy külső eszköz írja be a karaktereket.
Ez a módszer kiküszöböli a másolás-beillesztés veszélyeit, ahol a vágólap (clipboard) a támadók kedvenc célpontja. A gép számára az adatbevitel olyan, mintha kézzel gépelnéd be a karaktereket, de a sebességből látszik, hogy egy gép dolgozik.
Bár az elv egyszerű, a kivitelezésnél néhány dologra nem árt odafigyelni. Az egyik a fizikai védelem. Én egy 3D nyomtatott dobozba zártam az egészet, amit epoxigyantával öntöttem ki, így a hardver roncsolás nélkül nem bontható meg.
Ne feledd, hogy a biztonság egy folyamat, nem egy végállapot. Ahogy a technológia fejlődik, úgy kell időnként frissítened az eszközödön futó kódokat is. A mikrokontrollerek ereje abban rejlik, hogy bármikor újraírhatod rajtuk a biztonsági protokollokat, ha találsz egy kényelmesebb vagy biztonságosabb módszert.
Ha elakadnál a kódolásnál, a közösségi fórumok tele vannak példákkal a titkosítási könyvtárak implementálására. A lényeg, hogy ne használj előre gyártott, "okos" megoldásokat, mert azoknál pont a te kontrollod vész el az adataid felett. A saját építésű bunker lényege, hogy te tudod, mi van benne, és te vagy az egyetlen, akinek kulcsa van hozzá.
Ez az út nem a kényelemről szól, hanem arról a nyugalomról, amit csak az ad, ha tudod: a digitális értékeid nem egy távoli szerveren, hanem a fiókod mélyén, egy fizikailag elszigetelt áramkörben várják a hívásodat.